Devecser története évszámokban

(Összeállította: Budai László. Feltöltés alatt.)

Tartalomjegyzék

Őskor

Devecser múltja rendkívül messzire nyúlik vissza, mivel a régészeti leletek alapján a terület már a rézkorban is lakott volt. Az évszázadok során különböző kultúrák, például a kelta és a római népek is megtelepedtek itt, azonban a folyamatos megtelepedést a népvándorlás kori harcok gyakran megszakították.

Kr. e. 2300–2200 – Devecser a rézkor középső szakaszában – tehát 4300-4200 évvel ezelőtt – lakott hely. (DÉ: 9)

Kr. e. 1900–1800 – Devecser a korai bronzkor időszakában – 3900-3800 évvel ezelőtt – az ún. „Zóki kultúra” népei által lakott hely. (DÉ: 10)

Kr. e. 1100–1000 – Devecser a késő bronzkor és a kora vaskor fordulóján – 3100-3000 évvel ezelőtt –  az ún. „urnamezős kultúra” népei által lakott hely. (DÉ: 10-11)

Kr. e. 400.  – Még az „urnasíros kultúrát” hordozó (illír?) nép uralta a környéket, de a mai Cseh- és Bécsi-medence felől vasból kovácsolt fegyverekkel egy kelta nép törzsei nyomultak a környékre. Hosszas háborúskodás kezdődött az őslakos illír(?) és a támadó kelta nép között. (DÉ: 11-12)

Ókor

  • Vissza az oldal tetejére

      • Kr. u. I. sz. – A Római Birodalom kiterjesztette uralmát a Dunántúlra, így a Somló-vidékre is. Devecsertől északra faluszerű római település (vicus) épült ki. (DÉ: 12)

      Kr. u 375 után – a kis települést valószínűleg hun-germán támadás semmisítette meg.

      Kr. u. II–III. század – A mai Székpuszta területén (Devecsertől ÉK-re) kisebb római kori telep található. (DÉ: 13)

      Kr. u. IV. század – A mai Székpuszta területén található villa rustica elpusztult (DÉ: 13)

      Kr. u. 409–453. – Pannónia hun uralom alá került. (DÉ: 13)

      Középkor

      A népvándorlás zűrzavarait, majd a honfoglalást követően a Szalók nemzetség birtokolta a területet A jó földrajzi elhelyezkedése következtében Devecser fokozatosan vált egyre jelentősebb közigazgatási központtá. A 13. században megjelent első írásos említések még arról árulkodnak, hogy a település több kisebb faluból állt, ám a 15. századra odáig fejlődik, hogy Devecser a járásközponti szerepet átveszi (Somló-)Vásárhelytől.

      Kr. u. 453–568. – A környék langobard uralom alá került. (DÉ: 13)

      Kr. u. 568–804. – A Somló vidéket avar törzsek szállták meg. (DÉ: 14)

      Kr. u. 804. – A Dunántúlt a Frank Birodalom szállta meg, ám ennek a frank-bajor uralomnak a Somló környékén semmilyen tárgyi emléke nem került elő (DÉ: 14)

      Kr. u. 900 – Veszprém vármegyét – Anonymus gesztája szerint – Ősbő és Őse kapitányok hadai foglalták el, akiknek nemzetsége, a Szalók nemzetség kapta meg az első foglalás jogán. A mai Pápa-Somló vidékre szorul nemzetség később a Karakói várispánság területére szorult vissza. (DÉ: 17) Devecser közigazgatási területén legalább öt kis falu létezett a középkorban (Devecser, Kisdevecser, Szék, Meggyes, Patony). (DÉ: 17)

      1274. július 22. – Devecser első említése mint családnév („de Dewecher” = „Devecseri”). Az oklevélben IV. Kun László adományozta a közeli Kohár nevű földet Devecseri Eymich fiának, Devecseri Márton ispánnak, mivel az ispán a király seregében a csehországi háború csatáiban és várostromaiban kitüntette magát. (DÉ: 19)

      –  Ugyanebben az oklevélben határjárás is található, és itt találkozunk először a középkori Szék falu nevével: terram Zek, illetve populorum villa Zek néven. (DÉ: 19)

      1288 – Meggyes falu első ismert említése Megges néven. Fekvése a mai Fazékföld-dűlőbe lokalizálható. (DÉ: 18)

      1297 – Először említették Devecsert mint falunevet (DÉ: 19)

      1327 – A pápai összeírás megemlítette Szék falut, papjának neve: Sámson. (DÉ: 18)

      1333 – A pápai összeírásban megemlítették Devecser Péter nevű papját (DÉ: 18)

      1361 – A pápai összeírásban megemlítették Devecser Szent Györgyre szentelt templomát

      1367 – Meggyes falu említése (DÉ: 18)

      1402 – Patony falu említése Kismiske néven. (DÉ: 18)

      1434 – Patony (posessio Pothon) említése (DÉ: 18)

      1439 – Devecseri Csóron Lajos töltötte be Veszprém vármegye alispáni székét (DÉ: 20)

      1461–1484 között – Choron Gergely (Kálmán fia, Tamás és Pál testvére) Kinizsi Pál fegyveres familiárisaként szolgál. (Varga, 2001)

      1470 – Patony falu elnéptelenedett. (DÉ: 18)

      1473 – Choron Gergely testvére, Katalin feleségül megy Török Ambrushoz, Hunyadi Mátyás udvarnokához. (Varga, 2001)

      1488 – Az országos adóösszeírás szerint Choron Gergely fia, Márton 33 adóköteles jobbágyportával rendelkezik Devecserben, Kamondon és Koháron; ő végzi el a devecseri udvarház első kényelmi célú átalakítását (kétszintes, toronnyal megerősített kúria kerítéssel). (Varga, 2001)

      1488 ősze – az összeírás szerint 21 jobbágyporta volt Devecserben (portánként 2-3 jobbágycsaláddal), valamint 3 világi földesúr. A legvagyonosabb Devecseri Csóron Márton (18 jobbágyporta után 18 aranyforintot fizetett. A másik földesúr Hanyi László özvegye volt, aki 2 jobbágyporta után fizetett. A harmadik pedig Ughy Sárosdi Mihály, akinek egy jobbágyporta után kellett fizetnie egy aranyforintot. (DÉ: 20)

      – Szék faluban kilenc jobbágyporta volt, tulajdonosa ismeretlen. Meggyes falu tulajdonosa (feltehetően) Meggyesi László özvegye volt, és egy jobbágyportából állt, Patony falu adatai ismeretlenek. (DÉ: 20)

      – Az országos adóösszeírás szerint Choron Gergely fia, Márton 33 adóköteles jobbágyportával rendelkezik Devecserben, Kamondon és Koháron; ő végzi el a devecseri udvarház első kényelmi célú átalakítását (kétszintes, toronnyal megerősített kúria kerítéssel). (Varga, 2001)

      1497 – Patony falu újra lakott néhány évig. (DÉ: 18)

      16. század

      A 16. század közepén Devecser jelentősége megnőtt, mivel az eredeti Csóron-udvarház végvárrá alakult. Annak ellenére, hogy a török hadak többször is megtámadták és elfoglalták a várat, Devecser jelentős település maradt. Végül a 17. században az Esterházy család szerezte meg a birtokot.

      1502 – A Devecseri Csóron család birtokában lévő 18 jobbágyportából álló település neve Egyházas- vagy Nagydevecser, míg a Kolontár felé tartó út mellett terült el Kisdevecser, amely valószínűleg a Hany család kettő, az Ughy család egy jobbágyportájából állt  (DÉ: 22)

      1508. június 4. – Devecseri Csóron András a királykoronázás során összeverekedett Bakócz Tamás embereivel, emiatt II. Ulászló –felségsértés címén – elkobozta András összes birtokát és Bakócz Tamásnak adományozta. (DÉ: 22, Varga, 2001)

      1514 júliusa – Dózsa György parasztfelkelése átterjedt a Dunántúlra, és Soós Demeter [máshol Domokos – BL] marhahajcsár vezetésével fellázadtak a Bakony és a Somló környéki parasztok. (DÉ: 22)

      1520 –  Devecseri Csóron András Várday Pál veszprémi püspök szolgálatába állt, annak familiárisai közé került. (DÉ: 22), familiárisaként Veszprém vármegye alispánja lesz (e tisztséget 1521. május 16. és 1526. július 24. között folyamatosan igazolhatóan viseli). (Varga, 2001)

      1521 – Devecseri Csóron András 1521-ben kérvénnyel fordult II. Lajos királyhoz, amelyben igazolta, hogy Devecser és más birtokai „…ősidők óta a Devecseri Csóron családé voltak!” Ezt követően levelében megemlítette, hogy „…Ezeket a birtokokat az elmúlt években a parasztok … a nemesség elleni lázadó felkelésükben nagyrészt elpusztították.” Ugyanebben az évben II. Lajos visszaadta a birtokait. (DÉ: 22) Bakócz Tamás érsek halála után megtörténik Choron András teljes „rehabilitálása”, visszakapja birtokait (köztük Devecsert), és ezekben az években állítják ki a család címerét is. (Varga, 2001)

      1524 – Veszprém új püspöke, Zalaházy Tamás is kegyeibe fogadta Devecseri Csóron Andrást, és Sümeg vára castellanus-ává (várnagyává) nevezte ki, ami egyúttal Veszprém vármegye alispáni hivatalával is járt. (DÉ: 23) Így lett a veszprémi püspökség anyagi és katonai erejének (200 fős bandériumának) tényleges irányítója. (Varga, 2001)

      1526 – Reneszánsz stílusban átépítik a devecseri kastélyt, ekkor emelték a tornyos, bástyás falakat. (Varga, 2001) Talán az új alispán devecseri udvarházán történő építkezések lezárását idézi az a kőből faragott ajtószemöldökkő, amelyen az 1526 évszám olvasható. (DÉ: 23)

      1527 nyara – Zalaházy Tamás veszprémi püspök, főispán, valamint Devecseri Csóron András, Veszprém vármegye alispánja I. Ferdinándhoz csatlakoztak. Az alispán Veszprémből irányította a Habsburg I. Ferdinándhoz hű csapatokat (Varga, 2001), elfoglalta Tandalló János apáttól Tihanyt a Ferdinánd-pártiak javára.  (DÉ: 28)

      1528 – Csóron András megvédte Veszprém várát a Tahy János és Soproni Ferenc által vezetett János-párti ostromtól. (Varga, 2001)

      1528 februárja – I. Ferdinánd király hűségjutalomként Csóron Andrásnak adományozta a Tolna megyei Kuny és a baranyai Thorda birtokokat. (Varga, 2001)

      1528 májusa – I. Ferdinánd újabb adományként a Veszprém megyei Pápa mezővárost, Kúpot és Szerecsenyt adta a devecseri alispánnak. (Varga, 2001)

      1528 novembere – Csóron András Rátóthy Gyulaffy Istvánnal közösen királyi adományként megkapta a veszprémi Naggyimótót (megerősítve 1529. augusztus 20-án), valamint a zalai Kovácsmolna, Egreghusze, Almád, Csekőháza és Győr birtokokat. (Varga, 2001)

      1529 – A török hadak elözönlötték a Dunántúlt, és visszaadták I. János királynak. (DÉ: 28) 

      1530 eleje – Zalaházy Tamás és Devecseri Csóron András fegyveres familiárisaikkal megvédték Veszprém várát Szapolyai seregeitől. Az alispán a dunántúli Ferdinánd-pártiak vezéralakjává nőtte ki magát, aki uralta Veszprém és Sümeg várát, az öt vármegyére kiterjedő veszprémi püspökség minden anyagi és katonai erejét, s a püspöki bandériumot.  (DÉ: 28)

      1530 augusztusa – Csóron András papíron megkapta Szolnok mezőváros adományát a királytól (amit 1535-ben megerősítenek, de a politikai helyzet miatt ténylegesen sosem tud birtokba venni). (Varga, 2001)

      1530 – Csóron András, Osztrosics Miklós és Zay Ferenc önkényesen elfoglalták a szenyéri várkastélyt és uradalmat (amit a király 1533-ban 100 aranyforintért bérletbe adott nekik). (Varga, 2001)

      1531 – A királyi összeírók Devecserben 31 adózásra képes, 12 szegény, 8 szolga és 6 töröktől kiégetett jobbágyportát találtak (összesen 57-et).  (DÉ: 28) Az adózási adatok alapján Csóron András – a püspökségi erőforrásokat kihasználva – Veszprém vármegye leggazdagabb földesurává válik. (Varga, 2001)

      1532. augusztus–szeptember folyamán a török hadak az egész vidéket feldúlhatták, valószínűleg Devecsert is.  (DÉ: 28)

      1532 – A család 2600 forintért megvásárolta Horváth Jánostól és thallóczi Bánffy Magdolnától az Ugod uradalom egyik felét (októberben Csóron András már Ugod várából keltezte levelét). (Varga, 2001)

      1532–1539 között – Devecseri Csóron András nagyarányú építkezéseket hajtott végre a devecseri udvarházon.

      1532. október 11. – Devecseri Csóron András jelentéséből kiderül, hogy a török csapatok hétszer támadták meg Sümeg és Devecser várait. (DÉ: 28) Szulejmán szultán Bécs elleni hadjárata során a Dunántúlt elárasztó török martalócok közül Csóron András 7 különböző csapatrészt semmisít meg Devecser és Sümeg környékén, több mint 2500 főnyi veszteséget okozva az ellenségnek. (Varga, 2001)

      „Ex litteris Andreae Choron in Symegh feria sexta post Dionisii martyris: lnprimis cum equitibus nostris versn Dewecher domum nostram invenimus Turcas equites quingentos, quos omnes profligimus, secundo centum, tertio centum et quinquaginta, quarto trecentos, quinto ducentos, sexto pedites trecentos et quinquaginta, septimo ducentos quinquaginta, omnino istos praeseriptos ita profligavimus, ut forsan non rnulti postuerunt ex eis mortem evadere. Insuper ubi quinquaginta equites, ubi pedites centum, quadraginta, viginti et sic consequenter, profligavimus, ita hic in circuitu Dewecher et Symegh iacent circiter vei plus quam duo milia quingenta cadavera Turcarum…”
      ÖStA HHStA Turcica. Karton 2. Konv. 2. fol.126.       (Varga, 2001)

      „Choron Andrásnak Sümegen, Szent Dénes vértanú ünnepe utáni pénteken kelt leveléből. Először lovasainkkal Devecser felé vonulva udvarházunknál ötszáz török lovasra bukkantunk, akiket teljesen szétvertünk. Ezt követően százat, majd százötvenet, azután háromszázat, kétszázat, továbbá háromszázötven gyalogost, végül kétszázötvenet semmisítettünk meg. Összességében úgy szétvertük a felsorolt csapatokat, hogy közülük aligha menekülhettek meg sokan a haláltól. Ezenfelül hol ötven lovast, hol száz, negyven vagy húsz gyalogost, és így tovább, ugyancsak megvertünk. Ennek következtében Devecser és Sümeg környékén mintegy, sőt talán több mint kétezer-ötszáz török holttest hever.” [Fordítása a ChatGPT (OpenAI GPT-5.5) segítségével készült.]

      1532 után – A martalóctámadások tapasztalatai miatt megkezdődik Devecser védműveinek katonai célú megerősítése: északon felduzzasztják a Torna patak vizét, emeletes ötszögletű bástyát építenek, és megerősítik a felvonóhidas kaput. (Koppány, 1961:19, Varga, 2001)

      1534. november 10. –  Devecseri Csóron András ostrom alá vette Tihanyt, a vár parancsnokai 200 aranyforintért harc nélkül átadták neki a várat, innentől 14 esztendőn át a tihanyi apátság kormányzója is volt egyúttal. (DÉ: 28)

      1534 – Katonai sikereiért I. Ferdinánd király Choron Andrást Zala vármegye főispánjává nevezi ki (a tisztséget 1541-ig viseli, 1535-től Erdődy Péterrel megosztva). Szeptemberben megkapja a Veszprém megyei Szentgál és Németi falvakat, valamint a somogyi Szenyér, Zós, Merke, Thapson és Arad birtokokat. (Varga, 2001)

      1535 – Devecseri Csóron András csere útján megszerezte Meggyes falut („Bakon Megyes”) is a köznemesi származású Meggyesi családtól. (DÉ: 29) 

      – A király jóváhagyásával és további 3200 forint kifizetésével a teljes ugod uradalom a Csóron család tulajdonába megy át. Thomay Ferenccel közösen megkapják a zalai Ládtomajt és a veszprémi Csajágot. (Varga, 2001)

      – Csóron András legidősebb lánya, Zsófia már gersei Pethő Péter felesége. (Varga, 2001)

      1536 – A királyi összeírók Devecserben 12 adózásra képes, 10 szegény és 11 szolga jobbágyportát találtak (összesen 33-at).  (DÉ: 28)

      – Choron András és Mihályi Ladony Miklós győri prefektus közös adományként megkapják Lesencetomaj, Németfalu és Pabar zalai településeket. (Varga, 2001)

      1537 – Devecseri Csóron András viszonya megromlott az új veszprémi püspökkel, Kecsethy Mártonnal, ezért vissza kellett adnia Sümeg várát és uradalmát.(DÉ:30)

      1537. február 28. – Kecsethy Márton püspök rendkívül goromba levélben számolt be I. Ferdinánd királynak Csóron András viselt dolgairól, többek között az új építkezésekről: „Devecser … azelőtt holmi viskó volt, és ő (ti. András úr) ott királyi épületeket emeltetett!” (DÉ:30)

      1538. június 29. – A Kecsethy Márton püspökkel való sümegi elszámolási vita miatt Csóron András végleg áttelepül a megerősített devecseri kastélyába (első levelét ekkor keltezte innen). (Varga, 2001)

      1539 – Először említették Devecser várát. (DÉ:32) Első említése annak, hogy Devecser oppidum vagyis mezőváros. (DÉ:62)

      – A sümegi viszály lezárásaként a király Csóron András kiskorú fiát (Jánost) nevezte ki tihanyi apátnak, Andrást pedig a kolostor és a vár kormányzójának. (Varga, 2001) A család 1548-ig birtokolta az apátságot, a várat és a hozzájuk tartozó birtokokat, melyek nem csekély jövedelmeiből András maga finanszírozta a Tihanyban állomásozó 24 lovast és 14 gyalogost.

      – Csóron András 20 évre bérbe veszi Tapolca és Berend tizedkerületeit a veszprémi püspöktől, valamint megvásárolja Mathusnai Kristóftól a Vas megyei Zergény birtokot 3000 forintért és a tolnai Nagy-Izményért cserébe. (Varga, 2001)

      1540 (vagy 1541) – Megszületett Devecserben Szántó Arator István, a későbbi jezsuita bibliafordító.  (DÉ:47) 

      1541 után – A török portyák állandósulása miatt a devecseri uradalom és a környező birtokok (Ugod, Borszörcsök) súlyos pusztulást szenvedtek, a Csóron család birtokpolitikai súlypontját a védettebb nyugati területekre (Vas és Sopron megyékbe) kezdte áthelyezni. (Varga, 2001)

      1542 – A királyi összeírók Devecserben 12 adózásra képes, 10 adózásra képtelen, 9 lakatlan jobbágyportát találtak.  (DÉ:30)

      – A nyugati harmincadnaplók szerint a Devecserből érkező kereskedők 612 forint teljes külkereskedelmi forgalmat bonyolítottak le. (Varga, 2001)

      1542. szeptember 1. – Thurzó Elek a Zala megyei Sárosdfőt adományozta Csóron Andrásnak és fiainak (Istvánnak és Jánosnak), ahol ekkor már csak két lakott jobbágytelek található a pusztulás miatt. (Varga, 2001)

      1543 – A királyi összeírók Devecserben 12 adózásra képes jobbágytelket találtak. (DÉ:30) Ez év után Devecsert már oppidumnak nevezték. I. Ferdinánd kiváltságlevelében évi három országos és a szombati napokon hetivásár-tartási jogot adományozott (DÉ:32) 

      1543. augusztus 25–szeptember 3. között – A Pápára támadó Ulomán bég környéket fosztogató, nagyszámú fogollyal és tömérdek zsákmánnyal visszavonuló csapata Somlóvásárhelynél letáborozott. A Győrnél gyülekező magyar hadak lovassága Zrínyi Péter, Rátkay Pál, Báthory András és Bakics Péter vezetésével rajtuk ütöttek, így a zsákmányt, hadifoglyokat hátrahagyva Székesfehérvárra visszamenekültek a főseregükhöz. (DÉ:34)

      1544. április 27. – Csóron János feleségül veszi Svetkovics Máriát, a királynő bécsi udvarhölgyét, ezáltal a család végleg bekerült a legmagasabb udvari körökbe és a főrendű arisztokrácia (magnificusok) közé. (Varga, 2001)

      1546 – Csóron András 2000 forintot fizetett Erdődy Péternek a zálogban lévő Jánosháza-Somlyó uradalomért (a végleges adásvétel a Somlóvásárhelyi klastrom kegyuraságával együtt 15 000 forintért 1558-ban valósult meg). (Varga, 2001)

      1547. május 4. – A Csóron család első Somló várában keltezett a levele, a vár egészen a család kihalásáig a kezükön maradt. (Varga, 2001)

      1547 – Csóron András a Vasvári káptalan előtt 42,5 forintért megszerezte a Vas megyei Csatár Pinka-folyó melletti malmát, amivel hosszú birtokper veszi kezdetét a Batthyány családdal. (Varga, 2001)

      1549 – Az országos dikális adóösszeírás szerint a Csóron család Veszprém megyében 75,5 adózó portával rendelkezik, Vas megyében pedig (Jánosháza, Somlyó és Dobra uradalmakkal) 60 településen 302 portát birtokolnak, amivel a megye harmadik legnagyobb birtokosává váltak 55 saját szervitorral. (Varga, 2001)

      1551. augusztus 8. – Csóron András e napon keltezte utolsó ismert levelét Nádasdy Tamásnak, ezt követően meghal; az összes birtok (köztük Devecser) egyetlen fiára, Jánosra száll. (Varga, 2001)

      1551. április 14. – Csóron János Dobra várából e napon írt levelében jelzi Batthyány Kristófnak, hogy apja végakarata szerint el kell kísérnie a király fiát Augsburgba. (Varga, 2001)

      1552. február 14. – Csóron János Devecserből utasította a környékbeli lakosságot, hogy török riasztás esetén azonnal fussanak Devecser várába. (Varga, 2001)

      1552. február 20. – Csóron János devecseri levelében jelentette Nádasdynak, hogy a törökök megtámadták Ugod uradalmát és Olaszfalu nevű falujából 92 embert raboltak el. (Varga, 2001)

      1552. május 5. – Csóron János devecseri levelében beszámol a törökök Pest melletti dunai hídépítéséről és Ali pasa készülődéséről. (Varga, 2001)

      1552. május 30. – Veszprém ostromának napjaiban Csóron János Devecserből küldte el drámai jelentését Nádasdynak a falak omlásáról. Ugyanezen a napon kelt levelében megtagadta a készpénzkölcsönzést Erdődy Péter ötvöstárgyaira, mert a háborús helyzetben „haszontalan zálogba nem szabad pénzt fektetni”. (Varga, 2001)

      1552 után Veszprém eleste után Devecser királyi és magánőrséget is kapott (150 lovas, 100 gyalogos), a huszárok elhelyezésére a devecseri várat bővíteni kell. (Varga, 2001)

      1553. augusztus 13. – Csóron János devecseri levelében említi, hogy a jó szomszédság okán egy lovat kapott ajándékba Arszlán fehérvári bégtől. (Varga, 2001)

      1554 – Csóron János egy új védősáncot kezdett építtetni a devecseri lovasok megóvására. (Varga, 2001)

      1554. június 22. – Veszprémi püspöki panasz szerint a devecseri vár katonái rendszeresen sarcolják és erőszakkal dúlják a környék egyházi településeit. (Varga, 2001)

      1554. június 29. – Csóron János és Gyulaffy László Devecserből kértek puskaport és szakállas puskákat Nádasdy Tamástól, mivel a vár alatti oppidumot (mezővárost) a törökök felégették. (Varga, 2001)

      1554. szeptember 1. – Csóron János Somlyóról jelezte Nádasdynak, hogy a Vas megyei Dobra várában lévő magánbörtönében kész megőrzésre átvenni a Nádasdy által elfogott török rabokat. (Varga, 2001)

      1554. október 25. – Csóron János devecseri levelében jelezte , hogy a hírszerzői szerint a Fehérváron gyülekező török fősereg Devecser vagy Pápa ellen indul. (Varga, 2001)

      1554. december 5. – Csóron János devecseri levelében közölte, hogy a felégetett oppidum köré új védőárkot ásat a vásárhelyi apácák és a saját jobbágyainak kirendelésével. (Varga, 2001)

      1554 – I. Ferdinánd király nem tudván visszafizetni Csóron Jánosnak a 10 000 forintos készpénzkölcsönt, zálogba adta neki a rendkívül jövedelmező szempci harmincadot (vámhelyet) Paksy János komáromi kapitánnyal megosztva. (Varga, 2001)

      1555. május 13. – Sforza Pallavicini jelentése szerint a törökök megtámadták Tihanyt, mire Csóron János Devecserből azonnal 20 gyalogost küldött a vár megerősítésére. (Varga, 2001)

      1555. június 26. – Csóron János Somlóról küldte el Nádasdynak a Budán lévő beépített magyar hírszerzője jelentését, aki szerint a törökök Kaposújvár vagy Pápa ostromára készülnek. (Varga, 2001)

      1555. július 4. – Sforza Pallavicini jelentette, hogy a devecseri vár két kapitánya, Csóron János és Gyulaffy László közötti személyes viszály tarthatatlanná vált, Gyulaffy kéri katonáinak elvezénylését Devecserből. (Varga, 2001)

      1555. október 10. – Csóron János Devecserből küldte le emberét a Dunára halat venni, aki a hódoltságból fontos katonai híreket hoz vissza. (Varga, 2001)

      1555 – Csóron János megvásárolta sógorától, Svetkovics Ádámtól a kaboldi uradalmat, és megkezdte a határvár reneszánsz stílusú újjáépítését (az osztrák kamarai adó alól 1569. december 20-án végleg felmentik, így szabad magánbirtokává válik). (Varga, 2001)

      1556. július 1. – Csóron János Devecserből küldött boros hordókat és takarmányt a Szigetvár felmentésére Pápa alatt összegyűlt királyi seregnek. (Varga, 2001)

      1557 – Először jegyezték fel a királyi adószedők, hogy Devecser lakosai nem „adófizető parasztok” többé, hanem a „király servitorai”. (DÉ:32)

      1557. április 29. – Csóron János Kaboldról írt levelében visszautasította a vádakat, miszerint devecseri katonái Kákó és Nyavalyád falvakat kifosztották volna. (Varga, 2001)

      1557. november 30. – Csóron János Kaboldról jelezte Nádasdynak, hogy Oláh Miklós esztergomi érsek megkérte Margit nevű lánya kezét az unokaöccse számára (ezt Csóron a birtokperek miatt később elutasítja, és lányát Nádasdy Kristófhoz adja). (Varga, 2001)

      1558 – a devecseri várnagy (castellanus) Csinghy Tamás. (DÉ:45)

      1558. november 5. – Csóron János Devecserből küldött levelet Nádasdynak a kaboldi zsidók által is használt weppersdorffi vám és a halastó-finanszírozások ügyében. (Varga, 2001)

      1559 – Az 1554-ben felégetett Devecser mezőváros I. Ferdinándtól éves országos és szombati hetivásár-tartási jogot kapott a gazdaság fellendítésére. (Varga, 2001)

      1559. május 20. – Csóron János kaboldi levelében határozottan elutasította az érseki család házassági közeledését, mivel Oláh Miklós folyamatosan elfoglalja a határ menti devecseri/kaboldi földjeit. (Varga, 2001)

      1560. szeptember 9. – Győri püspöki levelekből kiderül, hogy Choron János el akarta cserélni kaboldi uradalmát a morvaországi Spielberg várára, de a magyar rendek tiltakozása miatt az üzlet meghiúsult. (Varga, 2001)

      „in me illo negotio pro quo nuper supplicavi eidem Vienne et gratiosum habui responsum, est aut hoc, quia do. Johannem Choron, Erit a Vestra S. Maiestate dominium Spylbetg in Moravia in pretium illius vendit michi Arcem suam minorem Kobelstorff, que licet sit in Ungaria tamen est sub Jurisdictione Ausriaca et est necesse me habere a sacra maiestate Cesarea unum mandatum litteratorium ad dominum Choron ut ipse eam arcem Kobelstorff michi vendere possit.” (Varga, 2001)
      „Abban az ügyben, amelyben nemrég Bécsben Felségedhez folyamodtam, s amelyre kegyes választ nyertem, most a következő kérés merül fel. Minthogy Choron János úr Felségedtől a morvaországi Spielberg uradalmat kapja meg annak ellenértékéül, kész nekem eladni kisebb várát, Kobelstorffot. Noha e vár Magyarország területén fekszik, jogilag mégis az osztrák joghatóság alá tartozik. Ezért szükséges, hogy a szent császári Felség írásbeli felhatalmazást bocsásson ki Choron János úr részére, hogy a nevezett Kobelstorff várát nekem jogszerűen eladhassa.” [Fordítása a ChatGPT (OpenAI GPT-5.5) segítségével készült.]

      1560. december 31. – Csóron János azt írja Devecserből, hogy a Veszprémnél gyülekező török csapatok a Balaton-felvidéket rabolták végig, s „az Balaton jegén át mentek vissza Fehérvárra a rabokkal!” Tehát a korábbi hírekkel ellentétben Devecsert nem támadták meg. (DÉ:43)

      1561. augusztus 12. – Gyulaffy László jelentéséből tudjuk, hogy egy nappal korábban „Váson alatt voltanak [a portyázó törökök] és Devecher környül es vetettek volt valami leseket, egynéhán szegin embert meg is fogdostak volt.” (DÉ:43)

      1561. augusztus 16. – Ormány Jósa sümegi kapitány jelentette Nádasdy Tamás nádorispánnak, hogy „A hegyesdi Payazid vajda (aga) minduntalan ki jár az Bakonyra lesni, hol Devecser felé megyen, hol itt Sümeg körül forgolódik!” (DÉ:43)

      1561. augusztus 17. – Csóron János Somlóról írt levelében említi Gyaruchevics Andrást, mint a devecseri vár királyi provizorát (ellátótisztjét). (Varga, 2001)

      1561 október-november – Csóron János a török pusztítás elől menekülő horvát telepeseket költöztetett a kaboldi uradalom Szentmárton felé eső határára (Lindgraben falu alapítása 10 év adómentességgel), ami miatt fegyveres határvillongás tör ki a szomszédos lánzséri Oláhcsászár Miklóssal. (Varga, 2001)

      1562. március 29. – Csóron János Jánosházáról küldött pontos katonai létszámtervet Nádasdynak Hegyesd ostromához: Pápa 550, Győr 200, Devecser pedig 200 katonát képes azonnal mozgósítani. (Varga, 2001)

      1562. március vége – Salm Eck győri főkapitány dunántúli csapataival – köztük Csóron János devecseri katonáival – megostromolta és visszafoglalta, majd földig rombolta Hegyesd várát. (DÉ:43)

      1562. április 10. – Csóron János vitézeivel – elsőnek az ostromoló csapatok közül – hazaindult Devecserbe. A többi csapat másnap vonult el. (DÉ:43)

      1563 – A törökök – valószínűleg elégtételként az 1562-es hegyesdi és az 1561-es tapolcai kudarcokért – elfoglalták Devecser és Somló várát. 1566-ig török kézen is maradtak. (DÉ:43)

      1564. február – Gyaníthatólag e veszteség miatt kérte Devecseri Csóron János a királytól, hogy a tihanyi kapitányságot adja vissza neki. A kérése nem teljesült. (DÉ:44)

      1564. március 15. – Csóron János Jánosházáról megírta Batthyány Ferencnek, hogy egy török agán keresztül luxus ezüst/arany tálakat próbál beszerezni neki a hódoltságból. (Varga, 2001)

      1564. szeptember 19. – Királyi jelentések szerint Csóron János a legnyugatibb várában, Kaboldon (és a hozzá kapcsolt erődökben) is állandó 25 fős saját lovas és gyalogos katonaságot tart fenn. (Varga, 2001)

      1565. június 4. – Csóron János kaboldi levelében jelezte, hogy a derecskei egyházi dézsmák (tizedek) árendáját (bérleti díját) rendszeresen kifizeti a pozsonyi udvarbírónak. (Varga, 2001)

      1566. június. 30 után – Miután a magyar csapatok Palota és Veszprém várát visszafoglalták a töröktől, – minden jel szerint – a devecseri és somlói várat feladták a törökök. Ennek ellenére a „devecseri nahije” 1582-ig adókötelesnek számított a törökök szemében. (DÉ:44)

      1570. február 26. – Csóron János Kaboldról küldött levelében megfenyegette Batthyány Boldizsárt, hogy ha el merik venni a csatári Pinka-malmát, „megégeti a törvény a kezüket”. (Varga, 2001)

      1570. április 7. – Csóron János Jánosházáról büszke levelet írt Batthyány Boldizsárnak, kijelentve, hogy a devecseri Csóron család társadalmilag és régiségben teljesen egyenrangú a Batthyányakkal („én is vagyok oly régi nemzet mint kegyed”). (Varga, 2001)

      1570. június 18. – Miksa király 52 000 (később 54 000) forint zálogdíjért Choron Jánosnak adományozta a felvidéki Jókő uradalmát annak minden tartozékával együtt. (Varga, 2001)

      1570. december vége – Palásthy Katalin apátnő panasszal élt Devecseri Csóron Jánossal szemben, aki karácsony környékén erővel foglalta el a vásárhelyi klastromhoz tartozó uradalmat. (DÉ:46)

      1571. m árcius 2. – Csóron János 5000 forint lefizetése ellenében megkapta Sopron vármegye főispáni és Sopron város főkapitányi tisztségét, amit haláláig visel évi 400 forintos fizetésért. (Varga, 2001)

      1572 – A kamarai számadások szerint Csóron János Kabold uradalma után 550 forint árendát fizet a tizedek megváltásáért, miközben a magyar hadiadót és az osztrák kamarai adókat is teljesen megkerüli. (Varga, 2001)

      1573. december 23. – Musztafa budai pasa levelében arról panaszkodott, hogy a tihanyiak és a devecseriek egy vásáron ütöttek, ahol sok törököt megöltek. (DÉ:46)

      1575 – Csóron János zálogba veszi Kőszeg városát és uradalmát 80 000 forintért, biztosítva a család bor- és élőállat-kereskedelmi privilégiumait Ausztria felé. (Varga, 2001)

      1576 – A pozsonyi magyar kamara előirányozta a devecseri vár kijavítását is. (DÉ:46)

      1579 – Rudolf császár megbízottai (Illésházy István és Krusith János) fel akarták verni Jókő zálogárát 75 000 forintra, amit Csóron megtagad, így a 54 000 forintot visszavéve visszaadta az uradalmat az udvarnak. (Varga, 2001)

      1580. február 14. – Kara Ovejsz budai pasa levelében bepanaszolta a magyar vitézeket, többek között a devecserieket is, hogy megszegték a békét, mivel azokat a falukat, amelyek nem fizettek nekik adót, feldúlták, és embereket „ragadoztattak”. (DÉ:46)

      1580. október 17. – Magyarandi István devecseri tiszttartó elszámolási levelet küldött Csóron Jánosnak a szervitorok magánzsoldjairól (havi 25 forint és bécsi posztó). (Varga, 2001)

      1580. december 12. – Hosszútóthy György jelentette, hogy Kanizsa végvárának ellátására hatezer köböl gabonát kíván vásárolni a Csóron család devecseri/vas megyei feleslegéből. (Varga, 2001)

      1581. június 26. – Csóron János Sopron városának írt levelében jelzi, hogy a Frangepán Annával (Oláhcsászár Miklós özvegyével) tartandó bécsi menyegzője és vásárlásai miatt hatalmas adósságokba verte magát. (Varga, 2001)

      1584. május 8. – Csóron János Kaboldról tiltakozik Batthyány Boldizsárnál, amiért az önkényesen lehalászta a csatári halastavát, amelyet ő még az öreg Batthyány Ferenctől kapott életfogytiglanra. (Varga, 2001)

      1584. november 8. – Fiú utód nélkül meghalt báró devecseri Csóron János; végrendelete szerint a hatalmas vagyon (Devecser, Ugod, Jánosháza, Somlyó, Kabold, Kőszeg) egyenlő arányban oszlik meg két lánya, Margit (Nádasdy Kristóf özvegy) és Anna (Balassa Istvánné) között, elindítva a birtokok széthullását és perek sorozatát. (Varga, 2001) Margit nevű lánya és férje, Nádasdy Kristóf örökölte Devecser várát és várbirtokát. (DÉ:47)

      1664 – Egy perirat arról tudósít, hogy Devecser lakossága „…Lovas és gyalogrendű, magát katonai szolgálatra esküvel kötelező városlakó!” (DÉ:32) Az uraság velük szemben csak jogszolgáltatási kiváltságait tartotta fenn, s felettük minden ügyben a devecseri (később a pápai) úriszék hozta ítéletét. Továbbra is működött a városi tanács, annak bírói fóruma, Devecser város széke, ahol a lakosság egymás közötti, nem bűnügyi és nem hadi szolgálattal összefüggő ügyeiben mondtak ítéletet.

      1589. január második fele – Huszár Péter pápai kapitány jelentéséből tudjuk, hogy a dunántúli magyar végvárak katonaságát Devecserben szándékozták összevonni, mivel hírek érkeztek egy várható nagyarányú török támadásról. (DÉ:47)

      1590. október 20. – Csóron Margit Kőszegről ír levelet Zrínyi Doricának, amely hűen tükrözte a család nyelvi elszigeteltségét (Csóron János sosem tanult meg németül, ami hátráltatta az osztrák diplomáciai kapcsolatait). (Varga, 2001)

      1594. december 23. – Habsburg Mátyás főherceg felszólította azon várak kapitányait, alkapitányait és katonáit, felsorolva Devecsert is, akik Veszprém 1593-as eleste után szökésükkel védtelenül hagyták a váraikat. (DÉ:48)

      17. század

      1604 – Nádasdy Kristóf fia, (II.) Tamás levelében azt írta, hogy több uradalma mellett a devecseri is elpusztult. (DÉ:48)

      1605 – Nádasdy II. Tamás Devecser várába és a körülötte lévő oppidumba minden adózástól és szolgáltatástól mentes hajdú katonákat telepített. (DÉ:48)

      1607. július 1. –  Nádasdy II. Tamás gróf öccse, László adta ki azt a pátenst, amely ezt a telepítést ténylegesen megvalósította. (DÉ:48)

      1609. február 10. – Özvegy Nádasdy Kristófné, született Devecseri Csóron Margit egyezséget kötött két gyermekével: Nádasdy II. Tamással és Nádasy Orsolyával. Ez alapján végérvényesen Nádasdy II. Tamás tulajdonába került Devecser és a hozzá tartozó várbirtok. (DÉ:49)

      1620. február 29. – Nőtlenül és utód nélkül meghalt Nádasdy II. Tamás (DÉ:49) Ekkor a királyi kegy Devecsert és a hozzá tartozó uradalmat gróf Esterházy Miklósnak juttatta. Ő azonban gondolván a leszármazottakra 1626-ban a Devecseri Csóron család leányági leszármazottainak juttatta. (DÉ:50)

      1621. október 21. – Tóti Lengyel Boldizsár parancsnok Batthyány Ferenc dunántúli főkapitánynak a kőszegi táborból írott leveléből kiderült, hogy Bethlen Gábor seregeihez csatlakoztak a devecseri vitézek is. (DÉ:49) A háborúskodást kihasználva Nádasdy László elfoglalta Devecsert, de mivel ez törvénytelennek számított, Thurzó Szaniszló utasítására Ergelics Ferenc veszprémi püspök Sümegről Devecserbe ment katonaságával. Végül bonyolult öröklési folyamat során Véglai Horváth család kezére került Devecser és a hozzá tartozó uradalom.  (DÉ:50)

      1623. április 23. – A királyi adományozás során újabb falvakat csatoltak az uradalomhoz: Káptalanfát, Noszlopot, Nórápot, Nyárádot, Hidegkutat, mivel Szék, Gyepes Becse és Kolontár ekkor „lakatlan puszta” (deserta) volt. (DÉ:50)

      1626 – Ladányi Ferenc, a Magyar Kamara megbízottja az összeíráskor megjegyezte, hogy „… Devecser Vára elég puszta. Árokja víz nélkül való, az kerítés hol kővel, hol palánkkal foltozva, jó Halastó mellette.” Kiderül az összeírásból, hogy a devecseri vár alatt és a városban (oppidum) összesen 105 ház volt, s azokat „…szolgáló emberek lakják, kiknek szegény Nádasdy II. Tamás adott szabadságot, hogy senkinek ne adózzanak és szolgáljanak!”

      1627 – Egy Fekete János nevű devecseri katonát, kit sorozatos lopással és szökéssel vádoltak, a pápai úriszék – hová az új devecseri uradalom is tartozott – halálra ítélt, és fel is akasztották. (DÉ:51)

      1628. július 17. – Gróf Esterházy Miklós nádor és kísérete Devecserbe ért, hol a várat és a várbirtokot átadta két fiának: Esterházy Istvánnak és Lászlónak. (DÉ:51)

      1628. év folyamán – Az Esterházy család zálogba adta devecseri birtokát Balassa Borbálának, Czobor Imrének és Török Jánosnak. (DÉ:51)

      1629. – A devecseri vár katonai parancsnoka: Palotay Péter. (DÉ:51)

      1630. – Az Esterházy család visszaadta a kölcsönt, de a devecseri uradalmat újra zálogba adta, immár Csáky László grófnak.

      1645. – Három, a törökök elől Arács faluból elmenekült jobbágy, Kelemen András, Kovács Gergely, Veres Istók került Devecserbe, Csáki László birtokára, (DÉ:51)

      1646. április–augusztus – Országra szóló botrányba keveredett Devecser várának parancsnoka, Szarka Lukács, valamint a devecseri várban szolgáló „szabad hajdúk” és azok parancsnoka: Uky Mihály vajda. (DÉ:52–57)

      1647. július – az országgyűlés XLI. cikkelye szerint több település között felsorolja Devecsert is, hogy az itt tartózkodó szabad vagy kóbor hajdúkat vagy be kell sorolni az őrségi katonák közé, vagy földművelésre s jobbágyszolgáltatásokra kell kötelezni. „Különben a végvidékről mint a haza dögvészét el kell távolítani, s ha továbbra is károkat okoznak, bárki szabadon üldözhesse őket!” (DÉ:57)

      1648. július 12. – A gróf Esterházy család kiváltotta zálogból Devecser várát és várbirtokát. (DÉ:57)

      1650. – A családfő, gróf EsterházyMiklós nádor felosztotta birtokait gyermekei között. A pápai, ugodi és devecseri uradalmak a legfiatalabb fiúra, a kilencéves Esterházy Ferencre szálltak. A három uradalmat ettől kezdve az Esterházyak ezen ága birtokolta 1945-ig. (DÉ:57)

      1652 szeptembere – A török csapatok 381 embert legyilkolva a Rábáig törtek előre. A magyar királyi hadak csak több vár, köztük a devecseri vár katonaságát bevetve tudták megállítani az előrenyomulásokat. (DÉ:58)

      1655. május 30. – A pápai, veszprémi és devecseri végvárak katonasága csónakokkal átkelt a Balatonon, és így támadta a török hódoltsági területekre. (DÉ:58) Ennek során a devecseriek közül negyven legényt hagytak a déli parton, amit szóvá tett egy Boka Miklós nevű devecseri katona. Ezen feldühödött Osvald Balázs vajda. Ott állt Boka Gergely nevű katona is, az előbbinek a fia. Szóváltásba keveredtek mindhárman, majd verekedés tört ki. (DÉ:58)

      1655. június 7. – Az ügyből per támadt, melyet a pápai seregbíróság folytatott le. A két devecseri katonát, apát és fiát – mivel vajdájukra támadtak – bűnösnek találták, és fővesztésre ítélték. (DÉ:58)

      1664. július vége – A török hadvezetés megpróbálta dezinformálni a Habsburg hadvezetést. A magyar seregekhez átszökött egy török tiszt, aki azelőtt német katona volt, és az a hírt vitte, hogy a törökök Sümeg és Devecser várak elfoglalása után Pápa és Győr ostromára vonulnak. A hír nem volt igaz, mert a törökök Körmend felé nyomultak előre. Végül 1664. augusztus 1-jén Szentgotthárdnál bontakozott ki az ütközet, mely a törökök teljes vereségével végződött. (DÉ:59)

      1664. július 25. körül – a devecseri katonák között pánik tört ki, és elmenekültek a várból. Előtte azonban kirabolták Esterházy Ferencet: feltörték ládáit, elvitték a borát, malmából elhurcolták a lisztet. (DÉ:59–60)

      1664. december 21. – Az ügy a pápai seregbíróság elé került. A bíróság tagjaként ült ott Barcza György devecseri kapitány is. Beidézték Nagy Mihályt, a vár hadnagyát, valamint az alábbi katonákat: Bék jános, Megyeri Benedek, Foky Ferenc, Gőgös Mihály, Buzás András, Vörös János, Mazalin Pál, Szabó István, Gárdonyi Benedek, Kötél Tamás, Szabó Mihály, Kurde Tamás, Vörös György, Kurde György, Tislér Mihály, Kóródy Mihály, Tóth Mihály, Buday Zsigmond, Vas István, Barát István, Gellei István Szabó György, Lázár András, Csizmazia Pál, Buzás Mihály, Kóczán Bálint Sallay István, Kis Pál, Ács Tamás, akik Devecser mezőváros lakói voltak… 
      A forrás hiányossága miatt nem tudjuk, mi lett a per vége.  (DÉ:60)

      1666. – A nemesi összeírás öt nemest talált Devecserben. (Oszkó, 2004)

      1671. március 7. – Elkezdődött a Wesselényi Ferenc vezette összeesküvés miatti országos kihallgatás, amelynek során devecseri végvári katonákat is meghallgattak. (DÉ:61)

      1672. szeptember 10. – Egy perirat szerint boszorkányper zajlott „azon Devetseri Városban lévő Bírák…” előtt. (DÉ:68)

      1676. május 6. – Gróf Esterházy Ferenc a devecseri csizmadiáknak 28 articulusból álló, magyar nyelvű céhlevelet adott ki. (DÉ:85)

      1680 – Szenczi Fekete István evangélikus püspököt le akarták tartóztatni. Az Ostffy család Asszonyfa várába menekítette az üldözés elől. (DÉ:68)

      1683. június 26. – Miután április 1-jén újra kitört a háborúskodás, Kondoray Mihály szegvári kapitány a felderítőire hivatkozva megírta Batthyány Ádám dunántúli főkapitánynak, hogy aznapra várják Devecserbe a török sereget. (DÉ:61) Tudjuk, hogy meg is érkezett Devecserbe, és jelentősebb harc nélkül elfoglalta. A részletek ismeretlenek. (DÉ:61)

      1683. szeptember 12. után – A Bécsnél vereséget szenvedett török csapatok harc nélkül feladták a júniusban elfoglalt várakat, köztük Devecsert is, melyet aztán magyar csapatok szálltak meg. (DÉ:61–62)

      1696 – 99 lakóházat, 132 családot írtak össze. (NB: névsor!) (DÉ:67, 68)

      1698. június 3–12. – Canonica visitatio zajlott. (DÉ:68) A katolikusok száma:128, a többiek valamennyien evangélikusok. Nincs se katolikus, se evangélikus templom a vallásgyakorlás a vár egyik termében zajlik a földesúr engedélyével. Horváth István katolikus licenciátus (súlyos paphiány esetén püspöki engedéllyel működő laikus személy) lakik a paplakban. Az evangélikusok egy parasztházban tartják az istentiszteletüket, amit Galambos István lutheránus prédikátor tart. (DÉ:70)

      1700. április 14. – Gróf Esterházy Miklós Kismartonban átíratta és megerősítette a győri káptalan által a győri takácsok részére adott, és magyar nyelven 22 articulusból álló szabadalmi levelet a devecseri takácsok részére. (DÉ:86)

      18. század

      A 18. század a gazdasági fellendülés időszaka Devecserben is, ugyanis sorra alakultak a különböző iparos céhek. Ez a „harmadik honalapítás” korszaka. A Rákóczi-szabadságharc idején a vár újra szerephez jutott, hiszen gróf Esterházy Antal kuruc generális 1705 és 1709 között a devecseri várat, a mai Esterházy-kastély elődjét használta a Dunántúlon zajló hadműveletek irányítására. A szabadságharcot követően a várkastély mint uradalmi központ is elveszítette jelentőségét, majd a század végén kezdődött meg a mai várkastély barokk jellegű átalakítása.

      1704 májusa – gróf Esterházy Antal átállt Rákóczi oldalára. (DÉ:75)

      1704. július 1. – Károlyi Sándor kuruc generális jelentéséből kiderül, hogy Devecser a kuruc postaszolgálat állomásainak egyikévé vált. (DÉ:75)

      1704 késő nyara – A Károlyi Sándor vezette kuruc csapatok elvonultak a Dunántúlról.

      1705 – Devecser várának hadnagya és az Esterházy-uraság tiszttartója „Nemzetes és Vitézlő Kun János Uram” (DÉ:76)

      1705. február végétől november elejéig – A Dunántúl labanc megszállás alá került. (DÉ:76)

      1705. december első napjai – Pápára – és valószínűleg Devecserbe is – értek Bottyán János kuruc hadai, miután 1705. november 5-én átkeltek Dunaföldvárnál a Dunán abból a célból, hogy kiszorítsák a labancokat a „végzetes földnek” („Terra Fatalis”) nevezett  Dunántúlról. (DÉ:77)

      1706-1707 – Devecser várát nem érintik a harci cselekmények. (DÉ:77)

      1707. május – Domonkos Ferenc parancsnoksága alatt Somló vidékére vonult. (DÉ:77)

      1707. december 12. – Gróf Esterházy Antal altábornagyot, a pápai, ugodi, devecseri uradalmak birtokosát a Dunántúl főkapitányává nevezték ki. (DÉ:77)

      1707. december 21. – Esterházy Ugod és Pápa után Devecser várába vonult be. (DÉ:77)

      1707. december 25. – Esterházy Devecserből Sümegre vonult, ahol  Bottyán János generálistól ünnepélyesen átvette a dunántúli főkapitányságot. (DÉ:77)

      1708 áprilisa – Esterházy – Sümeg, Vázsonykő után – Devecserbe helyezte főhadiszállását, majd visszatért Sümegre. (DÉ:77)

      1708. március 17. – Először említettek devecseri kötődésű zsidó személyt. Két Hirschl (Hirsli) nevű zsidó kereskedő, Jakab és Izsák (feltehetően testvérek) közül először Izsákot említették ezen a napon miszerint „…a devecseri zsidó Hirschl Jakab passéroltatott [küldetett] Szentmiklósra, bizonyos portékáknak Devecserbe való hozattatásokra.” (DÉ:77)

      1708. június 7. – A másik testvér(?) említése: „… Izsák Hirsli zsidó devecseri jószágában hagyatván, oly véggel, hogy az ellenség arrafelé történhetőképpen divertálna [fordulna]: menjen eleibe és conveniáljon [találkozzon ti. az ellenséggel], és ne hagyja elégetni a várost [ti. Devecsert]” (DÉ:77)

      1709 áprilisa – A császári (labanc) sereg nagyarányú ellentámadást hajtott végre a Dunántúl visszafoglalására. (DÉ:77)

      1709. április 20. – Pápa és Sümeg harc nélkül kapitulált, feltehetően ezekben a napokban Devecsert is elfoglalták a Petrás alezredes parancsnoksága alatt álló, 500 magyar hajdút magában foglaló labanc erői. (DÉ:78)

      1709. november 12. – A császári udvar megbüntette Esterházy Antalt, a Magyar Kamara lefoglaltatta a pápai-gannai és devecseri uradalmakat. A birtokok jövedelmét – a kamara utasítására – az altábornagy két testvére gróf Esterházy József (1682-1748) és Ferenc (1683-1758) kapta meg. (DÉ:78)

      1711. – Jelentés készült a gesztesi, pápai, devecseri dominiumokból származó gabona kimutatásáról, tehát továbbfolyt az allodiális (majorsági) gazdálkodás. (DÉ:78)

      1715. – Az országos összeírás (Cognitio regnicolaris) Devecserben 23 jobbágycsaládot, 41 házas zsellércsaládot és 23 házatlan zsellércsaládot talált. A falu bírója Takács János takács volt. [Névsor!]  (DÉ:82)

      1716. – Összeírás a devecseri uradalomban – különböző gabonafélék kimutatása. (DÉ:78)

      1717. – Összeírás gabonafélék kimutatása. Kiderül az írásból, hogy szemnyerésre a nyomtatást is alkalmazták. (DÉ:79)

      1720. –Az országos összeírás Devecserben 69 jobbágycsaládot talált. A falu bírója Takács János takács volt. [Névsor!]  (DÉ:83–84)

      1721. április 3. – E napon történt meg Esterházy József tényleges beiktatása új tulajdonosként. (DÉ:79)

      1724. – Utólag vaklármának bizonyuló hírek jöttek arról, hogy az Esterházy család eladná a devecseri uradalmat. (DÉ:79)

      1728. – A vármegyénél bepanaszolták Devecser szabad státuszú lakói „Nemzetes és Vitézlő Kun János” uradalmi tiszttartót, hogy „…jobbágyként kezeli őket…” Közölték, hogy a lakosok „… mind szekérháton vannak!”, s ha a vármegye nem segít rajtuk, mindannyian elköltöznek Devecserből. (DÉ:80)

      1728. május 1. – gróf Esterházy Ferenc Pozsonyban megerősítette a devecseri mészárosok magyar nyelvű és 22 articulusból álló céhlevelét. (DÉ:86)

      1732. – Súlyos pestisjárvány dühöng a városban. A születési, házassági és halotti anyakönyvek megnyitásának kezdőéve. (DÉ:93)

      1732-33 – Nemesi összeírás Devecserben 11 nemesi családot írt össze. (Jankovics, Vesztróczy, Buzás, Traknyák, Hajgató, Bolla, Hegedüs, Eőry, Béky, Vörös, Fonyó) (DÉ:99)

      1735. május 15. – Galánthai gróf Esterházy Ferenc földesúr szerződést (contractus) kötött a devecseri lakossággal: „…mivel az elmúlt esztendőkben háborúságos időkben Devecser városnak maguk örökös földén uraikat fegyverrel szolgálni köteles vala, már mostanában pedig Isten Ő Szent Fölsége kegyelméből csendes és békességes esztendők lévén az olytani hadi kötelességeket gazdabéli szolgálattal megváltoztatni és véghez vinni tartozának…”(DÉ:80)

      1735. december 8. – gróf Esterházy Ferenc majorátust létesített fiának, Miklósnak (1711-1765), amely a devecseri uradalom mellett pápai és gesztesi dominium neki jutott részéből jött létre. (A majorátus központja Pápa lett, Devecsert is innen igazgatták.) A devecseri dominium nem szántóföldek művelésére, hanem a szőlők művelésére és a borok begyűjtésére, valamint állattenyésztésre volt specializálva. (DÉ:79)

      1738. május 15. – Az első ismert devecseri plébános, Mátéfi István neve szerepel az anyakönyvekben. (DÉ:93)

      1740-1760-as évek – a devecseri uradalomban svájci tehenészetet („svajceráj”) hoztak létre, illetve a devecseri malmok „malomporára” épített sertéshízlalás zajlott. Az 1740-es években egy Nagy István nevű személy kezelte az uradalmi „kasszát”, s negyedéves számadásokat kellett készítenie a pápai központ számára. (DÉ:79)

      1740. május 8. – Az újonnan – feltehetően a középkori Szent György-templom helyén – épülő templom szentélye után ekkor már a torony is elkészült. A devecser uradalmi tiszttartó, Poór János Bittó József uradalmi prefektusnak Pápára e napon írt leveléből az is ismert, hogy a harangot nem tudták feltenni a toronyba. (DÉ:93) A templommal egy időben épült a templom mögötti plébániaház is. (DÉ:96)

      1742. – Az 1741-ben kirobbant örökösödési háború után összeírt devecseri nemesi családok száma 16. (Jankovics, Vesztróczy, Buzás, Trattnyaki[!], Hajgató, Bolla, Vörös, Hegedüs vagy Eőry, Fonyó, Tulok, Béky, Szakál, Markos, Szalay, Gerecz, Mészáros) (DÉ:99)

      1742. – Ebben az évben ismerjük meg az első ismert katolikus tanító Mosai István („ludi magister”) (DÉ:99)

      1742. január 16. – Hadisegély befizetésére kötelezték a devecseri uradalmi tisztviselőket, honoráciorokat (nem nemesi értelmiségieket), kereskedőket. [Névsor, 15 név!] (DÉ:100)

      1744. augusztus – Újra összeírták a nemességet, illetve kijelölték azokat, akiknek lovas katonaként kell szolgálatot teljesítenie. (DÉ:100) Nyolc név: Bori József, Nyirágyi Imre, nemes Béky János, nemes Mészáros József, nemes Bertalan István, nemes Márkus János, nemes Kuti Lázár, Preizer János. (DÉ:100-101)

      1745. október 10. –  Gróf Esterházy Ferenc kiadta az – állítólag 1903 óta működő – devecseri fazekasok céhlevelét, amely magyar nyelven íródott, és 38 articulust tartalmazott. (DÉ:86)

      1748. – Bogács József katolikus tanító neve említtetik. (DÉ:99)

      1748. május 7. – Gróf Esterházy Ferenc a devecseri bognárok és bodnárok[!] számára 18 magyar nyelvű articulusból álló szabadalomlevelet adott ki. (DÉ:86)

      1748. február 20. – A „Visitatio Canonica” alapján tudjuk, hogy ekkorra már megépült a devecseri plébániatemplom, de még nem volt felszentelve. Protestáns templom nincs a városban. (Azóta sincs.) (DÉ:96) A látogatás jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy Devecser, Borszörcsök és Oroszi lakossága összesen 1092 katolikusból és 176 lutheránusból.

      1748. november 17. – Gróf Esterházy Ferenc Pápán kiadta német nyelven a devecseri asztalosok céhének szabadalmi levelét, amely 20 articulusból állt. (DÉ:86) Ugyanezen a napon kiadta a devecseri kovácsok és lakatosok céhének magyar nyelvű ls 16 articulusból álló szabadalmi levelét. (DÉ:88)

      1749. május 12. – Mátéfi plébánost Bölcsföldi László követi az anyakönyvek szerint. (DÉ:98)

      1749. szeptember 2. – Az ez évi összeírás alapján Devecserben 16 zsidó család élt ekkor, éppen annyi, mint Pápán, miközben Veszprém vármegye területén összesen 60 zsidó család lakott. (DÉ:98)

      1751. – Bölcsföldi László plébánost Paulovics Ferenc váltja az anyakönyvek bejegyzései alapján. (DÉ:98)

      1753. december – Gróf Esterházy Ferenc földesúr és kegyúr tízezer példányban nyomtatta ki és osztatta szét a pápai és a devecseri plébánosokkal a hívek között egy Nepomuki Szent Jánosról szóló éneket. (DÉ:99)

      1755. – Esterházy és a város lakossága új contractust (szerződést) kötött. (DÉ: 105.)

      1756. április 12. – Az anyakönyvek bejegyzései alapján Paulovics után Ladislaides Sámuel az új plébános. (DÉ:115; ↔DÉ:98!) Élete végéig Devecserben élt. (DÉ:115)

      1756. július 14. – Tűzvész tört ki Devecserben: 59 lakóház égett le. (DÉ:115)

      1757. – A devecseri vargacéhnek ugyan nincsen meg a céhlevele, de a pecsétnyomója alapján valószínűleg ebben az évben adták ki számukra. (DÉ:89)

      1757. június 26. – Gróf Eszterházy Károly Pozsonyban kiadta a csapócéhnek a magyar nyelvű és 36 articulusból álló oklevelét. (DÉ:88)

      1758. július 30. – Gróf Eszterházy Károly a devecseri fazekasok, illetve bognárok és bodnárok céhlevelét átíratta és megerősítette. (DÉ:87)

      1758. augusztus 9. –  Devecserben gróf Eszterházy Károly megíratta a helyi szabócéh magyar nyelvű és 31 articulusból álló céhlevelét. Állítólag 1715 óta működött már. (DÉ:86)

      1759. július 2. – Gr. Révay Antal győri püspök három harangot adományozott a templomnak. (DÉ:116)

      1759. július 15. – Devecserben gróf Eszterházy Károly átíratta és megerősítette a helyi csizmadiacéhnek gróf Esterházy Ferenc által 1676-ban kiadott céhlevelét az articulusok számát 30-ra növelték. (DÉ:86)

      1759. július 25. – Devecserben gróf Eszterházy Károly német nyelven írt, 22 articulusból álló céhlevelet adott ki a „Devecser-pulai molnárcéh” részére. (DÉ:88)

      1761. december 1. –  Devecserben gróf Eszterházy Károly megerősítette a helyi cipészek német nyelvű és 26 articulusból álló céhlevelét. (DÉ:89)

      1760. augusztus 6. – Az Úr Színeváltozásának ünnepén megtartották az első vásárt, miután gróf Eszterházy Károly egri püspök, Devecser földesura visszaszerezte a város vásártartási jogát. (DÉ:89) A devecseri Esterházy uraság egészen 1946-ig január 25-ét, május 1-jét, november 1-jét és augusztus 1-jét megelőző hétfőn és kedden régi jogon alapuló országos állat- és kirakodóvásár-tartási jogot élvezett és gyakorolt. (DÉ:90)

      1762. –Pestisjárvány tört ki a városban.

      1763. – Balogh Ferenc régens (helytartó) a devecseri „svajcerájt” granariummá (gabonatárházzá) alakíttatta át. (DÉ:91)

      1761. december 8. – Devecserben átírták és megerősítették a helyi csapócéh oklevelét. (DÉ:89)

      1762. – Elkezdődött a templom alatti kripta kiásása és építése. (DÉ:116)

      1762. május 15. – délután fél négykor a templom újjáépített tornyára ünnepélyesen feltették a keresztet. (DÉ:116)

      1765 nyarán – A földesúr, gr. Eszterházy Károly egri püspök utasítására Egerből 28 jármos ökröt hajtottak a devecseri dominiumba, ami miatt az uradalomnak több béresre volt szüksége. Ez volt az első jele annak, hogy majorsági (allodiális) birtokot kialakítását tervezte. A tervek szerint 1766-tól az uradalmi sörházat kizárólag uradalmi árpával látták volna el.  (DÉ:101)

      1765. augusztus – A devecseri uradalom több helyiségében is „felzendültek” a jobbágyok, mondván, hogy heti egy napnál többet nem akarnak robotolni. (DÉ:101)

      1766. július 25. – A pápai uradalomban Tóth István uradalmi prefektus jelentette gróf Eszterházy Károlynak: „…Akár keményen. Akár csendesen szóljak hozzájuk (ti. a jobbágyokhoz), kinevetnek és felelik, úgyis Kurucz világ vagyon” (DÉ:101)

      1766. szeptember – A gyimóti jobbágyok kijelentették, hogy „… eb megy robotára!” (DÉ:101)

      1767.   – Egy feljegyzés szerint a devecseri uradalomban a legtekintélyesebb bevétel a borból (balatoni és somlói termésből), az erdőből és a sertéseladásból származott. (DÉ:102) A hármas uradalomból származó bevételeket a pápai várban őrizték. Krausz János devecseri uradalmi számtartó kezelte a „devecseri” kasszát a várban lévő hivatalában, de a befolyt pénzeket ő is havonta küldte a pápai központi kasszába.

                  – Ebben az évben is pestisjárvány volt a városban.

      1767. július 4. – A devecseri uradalomban is lezajlott az ún. „kilenc kérdés” felmérése. [Részletes leírás] A város bírája ekkor Balogh Gergöly (DÉ:103)

      1768. – Gróf Eszterházy Károly egri püspök és devecseri földesúr  utasítására a devecseri vártól ÉK-K-re lévő tavat lecsapolták, majd a posványos, nádasos „Tó Fenék” nevű területet átadták a városi lakosságnak, amit azok 50 esztendeig bérmentesen birtokolhattak. (DÉ:108)

      1770. – Felállították a mai Petőfi téren található barokk keresztet. (DÉ:116)

      1771. – Az Esterházy uraság és a város lakossága új szerződést kötött. (DÉ:105)

      1772. július 13. – „Az Devecseri Becsületes Pintér és Bognár Kiss Társaságnak felséges Királyi Consiliumtól kiadott Articulusai” is kiadásra kerülnek. Az ún. „kis társaság” a mesterlegények szervezete volt. (DÉ:108)

      – Ugyanebben az évben összeírás készült a városról. A bíró Oszkó Márton, albíró Orbán Gergely volt, s az uradalomnak két hajdú szolgált: Varga János és Váli János. A város lakosságának állatállománya: 170 ökör, 276 tehén, 305 ló. A zsidó vallású családfők összeírása is megtörtént:

      1. Fülöp Ádám

      2. Salamon Jakab

      3. Kiss Jakab

      4. Judás

      5. Lebl Salamon

      6. Lebl Lőrinc

      A devecseri pálinkaház egyik szobájában volt berendezve imaházuk: a „… synagógájuk…”

      1772. július 19. – Több ismert céh – pl. a devecseri szabó és szűrszabó céh szabályzata, korabeli kifejezéssel, articulusai kiadásra kerülnek. (DÉ:108)

      1777. – A győri egyházmegyétől a veszprémi püspökséghez csatolták a pápai főesperességet, köztük a devecseri plébániát is. (DÉ:116)

      – Ugyanebben az évben a veszprémi püspökség lélekösszeírást hajtott végre Devecserben, mely szerint 1550 felnőtt és 46 kiskorú katolikus élt itt.

      1779. – A Canonica Visitatio összeírta a devecseri plébánia és a tanító által használt földeket és jövedelmeket.

      1779–1794. – „Leveleskönyv” devecseri bejegyzésekkel, amit a pápai uradalom prefektusa írt.

      1780. február 24. – Kiss Ferenc pápai prefektus írta a földesúrnak, Eszterházy Károlynak, hogy elküldte a Szent Antalról – Kracker által készített – festett oltárképet Pápáról a devecseri templomba. (DÉ:118)

      1783. – Egy feljegyzés szerint olyan rossz állapotban van a vár, hogy a pápai prefektus terveket készített a felújítására, és elküldte Egerbe gr. Eszterházy Károly püspöknek. Újjáépítésre ekkor még nem került sor. (DÉ:114)

      1783. május 7. – Délután 3 órakor tűz keletkezett, és leégett 173 ház. (DÉ:118)

      1783. május 27. délelőtt – A mise alatt tűzvész volt a városban: 3 ház égett le. (DÉ:118)

      1784. – Országos összeírás zajlott. Devecser ekkor is Veszprém vármegye három járásának egyikeként szerepelt. (Csak ezt követően alakítják meg a negyedik, cseszneki járást.) Ekkor a mezővárosnak 358 lakóháza volt, melyben 467 család lakott, összesen 2151 főnyi népességgel. A városban 50 igazolt nemesi család lakott, ebből tíz egymással rokon – közös őstől származó – família volt (Buzás, Baráth, Bolla, Enesey, Farkas, Fonyó, Ferenczy, Gerecs, Hajgató, Illés, Jókafy, Markos, Marton, Szalay, Szily, Somogyi, Tiborcz, Tulok, Traknyák, Vesztróczy, Zabó nevűek). (DÉ:119)

      1790. március 5. – Balázsovics prefektus levelében megemlékezett a devecseri vár tatarozásáról. (DÉ:113)

      1791. június 2. – A pápai prefektus e napon kelt, Eszterházy Károlynak írt jelentéséből tudjuk, hogy a devecseri plébános a lakosság gyors növekedése miatt templombővítési tervekről levelezett Balázsovics Mihály pápai uradalmi prefektussal. (DÉ:119-120)

      1791. július 3. és október 3. között – A prefektus – jelentése szerint – a devecseri plébánia fedelét megjavíttatta és újracserepeztette. (DÉ:120)

      1791. október 3. – Elkészült a széki Jágerház (Vadászház). (DÉ:114)

      1792. szeptember 9. éjszaka – Ismét tűzvész dúlt a városban, melynek során hat lakóház leégett. (DÉ:120)

      1792. október 4. – A Helytartótanács Vásárhelyről Devecserre rendelte a postát. (DÉ:114)

      1793. – A franciákkal vívott háború miatt összeírták az országban, így Devecserben is a nemesi családfőket. [Névsor!] (DÉ:124) 

      1793. február 16. – Balázsovics Mihály prefektus jelentéséből tudjuk, hogy a prefektus Zala vármegyéből Devecserbe ment, hogy az új templom alapjait kijelölje, illetve további előkészületeket tegyen az építkezésre. (DÉ:120)

      1793. április 10. – Balázsovics Mihály prefektus püspökhöz írt leveléből tudjuk, hogy az új templomot kicövekelte. (DÉ:120)

      1793. június 18. – a pápai prefektus július 1-jei levelében jelentette Eszterházy püspöknek, hogy „A katonák kiállítását el nem kerülhetvén, Verbunkot (toborzást) indíttattam…” (DÉ:122)

      1793. október 14. – Héring József pápai prefektus rendetlenséggel vádolta meg Ányos György devecseri számtartót. (DÉ:114)

      1793. november 24. – Balázsovics prefektus jelentette Eszterházy Károlynak, hogy a „… A Devecseri Uj Építendő Templomot magam is megtekéntettem!” A devecseri vár födeléhez szarufákat és hosszú kötésfákat rendelt. (DÉ:120)

      1794. január 3. – Balázsovics prefektus 5-ei jelentéséből tudjuk, hogy a három reguláris katona Székpusztán keresztül Gyepesre kísért hat szökevény (desertiros) katonát, akik az erdőben egy füttyentésre a reguláris katonákat derékban összekötözték, majd a környékről odaverődő csavargók kiszabadították őket, a reguláris katonákat úgy elverték, hogy Devecserben kellett őket gyógyítani. (DÉ:122)

      1794. január 25. – Az új templom fundamentumának kiásása után megkezdték a kőhordást az építkezéshez. Az első kocsi követ egy Lakat nevű uradalmi béres hozta és rakta le az építkezés területén. (DÉ:121)

      1794 nyara – Megindult a vár átépítése a német Georg Karl Tillach kamarai építész tervei alapján: a főépület átalakítása mellett ekkor készült el a mai barokk stílusú kapu, miután a középkori főkaput befalazták. Ekkor épült a melléképületek egy része is, a tiszttartó, a számvevő és a kasznár lakásaival együtt. (DÉ:115)

      1794. augusztus 28. – Megtartották Devecser első hetivásárát, miután elnyerte ezt a jogot. (DÉ:89)

      1794. szeptember 2. – A devecseri csizmadiacéh kérte a vármegyét, hogy limitálják a bőrök árát, mivel a háború idején túlságosan megemelkedett az áruk. Ennek alátámasztására a kérvényben bemutatták az 1759. és az 1794-es bőrárakat. (DÉ:123)

      1797. április – A vármegye összeíratta a devecseri uradalom tisztviselőinek, a városban élő honorácioroknak (lelkészek, tanítók), valamint vállalkozóknak évi tiszta jövedelmét, a kötelező hadi segélypénz (a subsidium) kiszabásának céljából. [Névsor, Ft] (DÉ:126)

      1797. április 12. – 67 éves korában meghalt Ladislaides Sámuel plébános, aki a devecseri temetőben nyugszik. (Halála előtt, március 22-én írott végrendeletében 1500 ezüstforintot hagyott az épülő templomra.) (DÉ:121)

      1797. április 30. – Devecserben nyolc személytől [Nevek!] vásároltak lovakat a nemesi lovascsapatok számára, miután április 8-án I. Ferenc császár fegyverbe hívta a magyar nemesi felkelést a franciákkal vívott háború kitörése miatt (DÉ:124)

      1797. május 4. – Lóösszeírást hajtottak végre Devecserben [Nevek!] (DÉ:125)

      1797. május 29. – Az új plébános a veszprémi születésű Thómayer János lett.

      1797. június 19. – A Veszprém vármegyei nemesi csapatok Devecserre vonultak addig gyülekezőhelyükről, Pápáról, majd innen Devecserből Sümegre vonultak, s onnan tovább. Tényleges bevetésükre nem került sor, mert 1797. október 17-én a harcoló felek Campo Formióban békét kötöttek. (DÉ:127)

      1797. június 20. – A devecseri nemesség is köteles volt egy katonát kiállítani, s ennek tartására két napra 20 forintot kellett adniuk. A kiállított katona neve: Leopold József (18 éves r. kat.) A devecseri és oroszi nemesség együtt köteles volt két katonát kiállítani katonánk 20 Ft-tal ellátni. A katonák: Peszmeg Mihály (20 éves r. kat.) Mohai Ferenc (20 éves). Ez a három katona a Veszprém megyei nemesi gyalogos osztály (Infanterie Division) két százada közül a 2. Companiába (Hanovszky százados századába) került.

      Saáry Ferenc devecseri ispán és padragi kasznár is kiállított egy katonát, 3 forinttal. A katona neve: Lábdy József.

      A pápai magas uraság (Esterházy család) 48 katonát volt köteles kiállítani és 960 forintot fizetni. Ezekből devecseri kötődésű katonák: Baráth Mihály, Márkus Ferenc, Vesztróczy József, Vesztróczy László, Hajgató Miklós, Márkus János, Ferenczy József. Ez a hét katona és a Saáry Ferenc által kiállított legény a Veszprém vármegyei lovasezred 2. alezredesi escadronjába (osztályába) került.

      (DÉ:125)

      1799. – Gróf Eszterházy Károly egri püspök meghalt, az új földbirtokos gróf Esterházy Ferenc lett, aki a templomot nem építette tovább. (1960-61. év folyamán bontották el teljesen a félkész épületet.) (DÉ:121)

      1800. szeptember–október – újra összeírták – Devecserben is – a subsidiumra (hadiadóra) kötelezett nemesek és nem nemesek (honoratiorok, árendások, stb.) éves jövedelmét. [Névsor] (DÉ:127)

      1800. október 4. – Devecserben 183 lovat vásároltak a Veszprém vármegyei nemesi lovasezred részére (DÉ:127)

      19. század

      1805. október 31. – Ezen a napon újra nemesi felkelést hirdettek, miután szeptember 11-én újabb háború robbant ki – a Habsburg Birodalom hadüzenetével – a Francia Császársággal, illetve miután október 17-én a császári hadsereg vereséget szenvedett. Ezért újra összeírták a fegyverviselésre alkalmas devecseri nemeseket, továbbá azokat is, akik fizetésük alapján hadiadó fizetésére kötelezhetőek voltak. [Névsor!] (DÉ:128-130)

      1807 őszén – A provizor több levelében arra panaszkodott, hogy nem veszik a borokat.

      1807. december 15. – Az Országgyűlésben a rendek önkéntes hadiadóként ajánlották fel az évi nemesi jövedelmek egyhatodának befizetését a háború céljaira. Ez Devecserben 36 nemesi családra vonatkozott. Az uradalom tisztviselői és a város honoráciorai szintén fizettek be. [Névsorok!] (DÉ:133–134)

      1809. február 7. – Veszprém vármegye közgyűlése elrendelte a nemesek összeírását a devecseri járásban is a generális insurrectio (nemesi felkelés) megszervezésére, valamint megkezdődött a magánszemélyeknél lévő fegyverek és nyeregszerszámok felmérése. (Veress D., 1984)

      1809. május 8. – Toborzók érkeztek Pápára és Devecserbe, mivel újabb háború tört ki a Francia Császársággal április 10-én (Habsburg hadüzenettel), és április 22-én a Habsburg hadsereg vereséget szenvedett. (DÉ:130) A toborzók ellátásáról és a toborzás sikeréről a tiszttartónak kellett gondoskodnia, ennek érdekében muzsikusokat rendelt a kocsmába, és több napra elegendő élelmiszert is hordatott oda. A toborzás ugyan sikeres lett, a pintérlegény és két társa, továbbá a városból és Borszörcsökről 14 legény csapott fel katonának, de létszám kevésnek bizonyult. (DÉ:130) 1809 tavaszán a nemesi lovasezred felállítására elrendelt vármegyei gyűjtés során a devecseri járás főbírói szakasza 5329 forinttal, míg a szolgabírói (vicebírói) szakasza 8742 forinttal járul hozzá a lóvásárlási alaphoz. (Veress D., 1984)

      1809. április 5. – A felkelő csapatok egészségügyi keretének felállításakor a 9. sz. nemesi gyalogoszászlóalj fősebészévé (főorvosává) a Devecserből származó Rossbach nyugalmazott zászlóaljchirurgust nevezték ki. (Veress D., 1984)

      1809. május 9. – Az összeírás szerint tizenhat devecserit osztottak be a Veszprém vármegyei nemesi lovasezred 1. ezredeskapitányi és a 2. alezredesi lovasosztályhoz. [Névsor!] (DÉ:131–132)

      1809. május 15. – miután május 13-án megszállta Bécset a francia hadsereg, ezen a napon Napóleon császár Schönbrunni kiáltványában megkísérelte maga mellé állítani a magyar nemességet. Ezt a magyar nemesség elutasította. (DÉ:135)

      1809. május 27. – Heves vármegye lovasezrede átvonult Devecseren. (DÉ:134)

      1809. május 31. – A veszprémi lovasezredhez tartozó Polgáry nevű káplár (corporalis) vételezett fel a devecseri raktárból négy porció szénát és négy porció abrakot, összesen 4 Ft értékben. (DÉ: 134)

      1809.  június 14. – A győri csatában a devecseri nemesi felkelők vesztesége két fő volt: mindkettő a 2. ezredesfőhadnyagi lovasosztály 2. lovasszázadából (pk.: Dubiczay Zsigmond századoskapitány): Somogyi Péter közvitéz súlyosan megsérült, de életben maradt. Vesztróczi József 28 éves közvitéz hősi halált halt („Derekát vitte el az ágyu golyóbis”). (DÉ:136–137)

      1809. július 10. – A komáromi hadbíróság előtt Baráth István kihallgatása történt meg. Az oka, hogy a győri csatából sokan megfutamodtak, köztük ő is. (DÉ:137)

      1809. június 20–21. – A francia Marulaz-könnyűlovas hadosztály csapatai (1. lovasdandár, pk.: Nicolas-Martin Thiry, 19, 23. francia lovasvadász-ezredei, a 2. lovasdandár  pk.: Bertrand-Pierre Castex tábornok, 3. és 14. francia lovasvadász-ezredei, valamint a 3. lovasdandár, pk.: Nagel tábornok, 1. badeni dragonyosezrede és 1. hesseni testőr-lovasezrede) átvonultak Devecseren Veszprém irányába. (DÉ:138)

      1809. június 23. – Bessenyei János veszprémi városgazda Veszprémből Pápára és Devecserbe küldte a francia parancsnokság által megkövetelt zabot. (Ti. a francia itáliai Hadsereg egyik ellátóközpontja Pápán, a másik Devecserben létesült. A francia csapatok gabona- és takarmány-, illetve élelmiszerraktárai a devecseri kastélytól délre álló uradalmi épületekben voltak.) (DÉ:138)

      1809. június 24. – A vármegyei deputáció megállapítota, hogy a devecseri járást a francia katonaság már teljesen kiélte és kifosztotta. A pápai francia parancsnokság elvonulása után a megye a Veszprémben begyűjtött kenyérporciók jelentős részét a devecseri járás éhező lakossága között osztatta ki ingyen. További élelmiszersegélyként a megye utasítására Kupricz Mihály biztos 500 pozsonyi mérő zabot és 5000 porció kenyeret szállíttatott Városlődre, ahol azt Fodor Imre devecseri szolgabíró vette át a térség javára. (Veress D., 1984)

      1809. június 28. – Devecserből hivatalos jelentést küldtek Veszprémbe a megyei Állandó Deputációnak: „A Franczia sereg a nyakunkon van. A francziák forspontjai (előörsei) Káptalanfáig már állnak. Somlyó-hegye körül áll franczia néppel. Isten tudja mi lesz belőlünk.” (Veress D., 1984)

      1809. június 30. – A Somló hegy körül és a közeli dobai erdőben összpontosított, mintegy 1500 főből álló francia lovas és gyalogos egységek a devecseri és vásárhelyi térségben a polgári hatóságok teljesítése ellenére fosztogattak és jelentős károkat okoztak. (Veress D., 1984)

      1809. július 2. – Hivatalos jelentés érkezett arról, hogy Petrasitz Ferenc a devecseri járás falvait végigjárva vette számba és szervezte meg a házaknál heverő, szállíthatatlan vagy szekéren Pápára hordható sebesült katonák helyszíni ellátását. (Veress D., 1984)

      1809. július 22. – A fegyverszüneti egyezmény katonai felvonulási tervei alapján a Hadik-lovashadosztály Csekonics-lovasdandárának kötelékébe tartozó szabolcsi nemesi lovasezred hat százada vonult be a térségbe, és tartós beszállásolást kap Devecser, Borszörcsök, Kisjenő, Tüskevár, Torna, Oroszi, Doba és Karakószörcsök falvakban. (Veress D., 1984)

      1809. július 27. – A sorezredek részére elrendelt újoncozási parancs szerint a devecseri főbírói járás (4581 lakos után) 25 katona, míg a devecseri vicebírói járás (7699 lakos után) 41 keresztény újonc kiállítására köteleztették a reguláris hadseregbe. (Veress D., 1984)

      1809. november – A francia csapatok végleges kivonulása után a vármegyei Állandó Deputáció elkészíti a végső hadikár-elszámolást. A hivatalos kimutatás szerint a francia megszállók a devecseri járásból erőszakkal 11 767 porció kenyeret, 1166 pozsonyi mérő zabot, 20 hordó lisztet és 208 üres zsákot rekviráltak, összesen 6029 forint 57 krajcár értékben, amelyet a katonaság soha nem térített meg a lakosságnak. (Veress D., 1984)

       

      Tartalomjegyzék

      Felhasznált irodalom:

      1. DÉ: Veress D., Cs. (1996). Devecser évszázadai. Devecser Nagyközség Önkormányzata.
      2. Varga (2001): Varga, Sz. A devecseri Choronok. Fons: Forráskutatás és Történeti Segédtudományok, 8 (3), 259–310. https://epa.oszk.hu/03300/03304/00024/pdf/EPA03304_fons_2001_03_259-310.pdf
      3. Veress, 1984. Veress D. Cs. (1984): Veszprém megye és az 1809. évi francia háború.
        https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VESZ_Veszprem17/?pg=358
      4.